Czikora Milla világa...

Kicsi lányunk életének felejthetetlen pillanatait véssük az internetre, hogy ne maradjon ki egy részlet sem amikor kíváncsi lesz arra, hogy milyen is volt az amikor a világra jött. Illetve milyen mókás dolgokat csinált gyermekkorában. :) Elsődlegesen az Apuci szemszögéből megfigyelve az eseményeket, leírva a bgyerekneveléssel járó bénázásáokat... Ez a blog próbál információt adni azon kedves érdeklődőknek is, akik izgatottan várják a napi híreket, de nem akarnak zavarni telefonon minden percben :)

Utolsó kommentek

  • PCsilla: Nem írsz már nekünk? Milla lassan suliba megy és mi lemeradtunk :) Remélem jól vagytok! puszzzzz (2010.02.24. 17:17) Milla első karácsonya
  • .syl.: Helló:) Ha ez érdeklődés-felkeltésnek indult, oké, bejött, úgyhogy kíváncsian várjuk a posztot:) (2010.01.19. 08:22) Milla első karácsonya
  • PCsilla: Hello bello! Nagyon elvesztetek! Minden rendben? (2010.01.14. 14:47) Milla első karácsonya
  • JogászKa: Kérünk képet is mellékelni!!! :-))) A sztárság ezzel jár ám! ;-) Képeket akarunk!!! (2010.01.04. 11:49) Milla első karácsonya
  • JogászKa: Ez olyan cuki!!!! Nagyon meggyúrnám ;-) (2009.12.02. 14:37) Nahát! :)
  • Utolsó 20

Doktornénihez készülve

2009.09.15. 12:31 - Apuci (cziki)

Ma fél 11 re hivatalosak vagyunk a helyi doktornénihez Dr. Gömöri Ágnes-hez nem betegrendelésre. Az annyit jelent, hogy a védőnéni és doktornéni egyszerre vizsgál.

Mit nem mondjak, nagyon vártuk már ezt az alkalmat, mert egy cetli mind a két oldala teli volt írva kérdésekkel, amiket fel szeretünk volna tenni nekik.

A mondatszerekezetemből érezhető már, hogy nem sikerült eljutnunk. Szokás szerint, amikor indulnunk kéne valahova, akkor az a fránya pocak végre elkezd rendesen működni és teliteszi a pelust valamivel. Ezt most még megfejeltük azzal, hogy nagyon éhesek lettünk, mert pont úgy jött ki az étkezés. Ordító gyerekkel nem szerettünk volna elindulni sehova. Mire befejeztük az étkezést és a peluscseréket, addigra már fél volt. Felhívtuk a doktornénit, hogy probléma-e ha késünk, de természetesen az volt, mert ilyenkor futószalagon jönnek a kis bébik. holnapra kaptunk időpontot.

Megpróbálunk előbb elindulni...

Egy kis statisztika

2009.09.15. 03:16 - Apuci (cziki)

Kedves Olvasók!

Igen, így kell már szólítani Titeket, akik rendszeresen, vagy rendszertelenül, de meglátogatják ezt a webolodalt. Kicsit csodálkoztam amikor a blog.hu által adott statisztikát megnéztem. Egy pici családi oldalnak indult a dolog, de szerintem többen vissza-vissza térve olvasgatják. Kedves megjegyzéseket és sok segítséget adva.

Csak, hogy Ti is lássátok, itt van pár adat:

Az olodal indulása óta 2.923 szor töltöttek le a látogatók valamilyen oldalt. Ez nyílván amióta nem fa rendszerbe írom a szövegeket kicsit visszaesett, hiszen minden a főoldalon van.

Naponta átlagosan 40-70, bizony 70 ember látogatja, és van amelyik vissza néz többször is, így a látogatás 100 fölé is szokott menni.

Szóval ez számomra hihetetlen nagy szám egy ilyen kis jelentéktelen oldalnak. Főleg, mert nem is írok valami izgalmasan, viccesen és helyesen :)

Köszönöm Nektek, olvassátok tovább kálváriánkat, mely remélhetőleg szép lassan csak boldog percek lesznek... 

Kicsit lenyugodtunk

2009.09.14. 23:38 - Apuci (cziki)

Csak a sok aggódó sms-re és pár hívásra válaszolva :)

Nagyon szépen köszönjük, hogy ennyien nyomonkövetitek mindennapjainkat és aggódtok miattunk. Köszönjük a sok tanácsot amit kaptunk.

Ma igazán jó napunk volt. Egész nap kevés fentléttel alukáltunk és csak ciciztünk. Végre nem tudok sok rosszat írni. Anyuci mondjuk nem tudott pihenni, mert a szorítás lazulása után - amit a pici sírása okozott - elkezdett telefonálgatni párat a szülőkhöz. Mire befejezte és elaludt volna mélyebben, már jött is az etetés ideje :) 

Egyébként elég sok front van most átvonulóban felettünk és valószínűsíthető, hogy ez is adott egy pici extra nyomást a picinek, hogy torkaszakadtából ordítson. Legközelebb felveszem, csak, hogy ha valaki fakírkodni akar, akkor azt hanggal is megtehesse. 

Majd kipróbálhatja mindenki azt a tesztet, amiről már írtam. Letöltitek a hangfájlt, majd becsukjátok a szemeteket, hátradőltök és megpróbáljátok kitalálni a lejátszás végén, hogy hány perc volt...

Szóval estig elég jól voltunk. Estefele megint kezdtünk nyűgösek lenni, de pocisimivel és ölelgetéssel sikerült alvásba fullasztanunk a sírást... Egyelőre :)     (még csak 23:30 van)

Fürcsi előtt

2009.09.14. 02:23 - Apuci (cziki)

A mai délután igen jóra sikerült. Voltunk sétálni Dunabogdányban és Kisorosziban is. Láttak végre a rokonok, még ha az autó hátsó üléséből nem is szálltam ki...

Nyafival is sétáltunk egyet Kisorosziban. Nagyon jól viselkedett, minden cicát megkergetett és lábhoz jött, amikor hívtuk. A babakocsit egyszer nem piszkálta meg.

Akkorát sétáltunk, hogy ideje volt fürödni egyet és lemosni magunkról a sok izzadságot, amit az egész napi meló miatt kipréseltünk magunkból. Itt látható pár kép, amin látszik, hogy az igazi főnök Kicsoda, még ha mutogatnak is neki :)

Illetve látszik, hogy mennyire száműzve lettek a ruháim és a KIS GÓRÉ rucijaival van tele a szárító :)

czikoramilla: P1050780czikoramilla: P1050781

Itt már megmutatkozik az Anyai szigor... Szegény lány, hányszor fog még futni Apához, hogy segítsen neki, mert Anyuci nagyon bántja :) Ilyenkor persze Apuci megvédi az Ő kis Tündérkéjét :D

czikoramilla: P1050782

czikoramilla: P1050784czikoramilla: P1050795

 

 

Már az ügyeletet is felhívtuk

2009.09.14. 02:15 - Apuci (cziki)

Ma egyszerűen nem akart múlni a pocifájás. Bevetettünk minden trükköt. 

Símogattuk a pocit, a hátát, maszíroztuk a pocakot, Infacolt adtunk, Mecsek Baby teát ittunk, Hasra- oldalra- és hátrafeküdtünk. Vállon, kézben, lábon, ágyban, párnán feküdtünk. Szélcsövet vagy pukicsövet nyomkodtunk picit a popsiba, de nem akart múlni. Olyan keservesen sírt és ordított felváltva, szinte levegőt nem véve, hogy elkeseredésünkben már az ügyeletre szerettük volna vinni. Fel is hívta Bea az egyik számot, amit kaptunk. Fogadtak is volna, de amikor letette a telefont, akkor a gyerek is elhallgatott. Érdekes volt. Magához ölelte Millát és gyengéden simogatta a hátát. Szerintem a fájdalma nem múlt el, de annyira kifáradt, hogy belealudt.

10 perc múlva azért még felsírtunk picit, de akkor már 3-4 perces csitítgatás után sikerült ismét álomba szenderíteni. Anyuci nem is merte letenni a kezéből az ágyikóba, nehogy felébredjen... Inkább egész éjszaka görnyedve a hátán alszik (én meg jól meglepem és lefotózom Őket :)

A Tündérlányok:

 

czikoramilla: P1050798

Ismételt hasfájás

2009.09.14. 02:09 - Apuci (cziki)

Itt van pár kép arról, hogy mennyi mindent csinálunk, amikor fáj a kis pocak. Iszonyatos ahogyan sír és feszít a Törpi... Az utolsó kép a legszebb. Hajnali 3 körül már mindenki kifáradt és teljesen kiütötte magát. Összebújtak a csajok :)  IMÁDOM ŐKET! 

czikoramilla: P1050762czikoramilla: P1050772czikoramilla: P1050775czikoramilla: P1050778

Az első nagy séta

2009.09.14. 01:53 - Apuci (cziki)

IGEN! sikerült! :)

Soakdszorra próbáltuk és végre sikerült elindúlni. Félünk picit a gyenge tüdőt a városi szmognak kitenni, ezért kicsit elkocsikáztunk a dunapartra a Lupaszigethez. 


Nagyobb térképre váltás 

Itt a kerékpárúton ugrálva a bicajosok elől megejtettük első sétánkat. Kicsit túlöltöztettük Millát, de minden rendben volt. Hamira haza is értünk... 

Itt látszik az öltözködés:
czikoramilla: P1050744czikoramilla: P1050749czikoramilla: P1050756
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Itt van a Főnök és a Pici Apa
czikoramilla: P1050757
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Itt pedig a Lupasziget... Nagyon kellemes volt az idő

czikoramilla: P1050758

 

 

Kukkolunk, vagy kukkolnak?

2009.09.13. 02:59 - Apuci (cziki)

Kaptam kölcsön egy kamerás bébiőr rendszert Ottó barátoméktól, azaz Dominik szüleitől. Ez egy mobil egység, amivel a kamerát még forgatni is lehet jobbra-balra, fel-le! Szuper dolog, ha a gyerek már mászkál is...

Tesztelgetés közben érdekes jelenségre lettem figyelmes. Az egyik csatornán egy csajt láttam feküdni egy ágyon. Kicsit megzavarodva pislogtam, mert nem értettem, hogy kerül Bea be a kiságyba :) Később felfogtam, hogy a környéken egy másik kamera jelét fogtam be. HEHE. Ilyen világban élünk, ahol a rádióhullám szennyezettség hatalmas. Ki tudja, hogy ki nézi a mi kameraképünket is :) Na mindegy, azért jópofa, hogy nem kell berohangálni percenként minden nyögdécselésre, mert látni, hogy csak alszik és álmodik :)

Asszonypajtás persze egyből ellenezni kezdte ezt a megfigyelési formát, de a hatékonysága késöbb jobb belátásra bírta... Lehet, hogy mi is veszünk majd egy ilyet?

Nem sikerült elindulni, de boldog szülinapot TÜTI!

2009.09.13. 02:42 - Apuci (cziki)

Már egyszer jártunk hasonlóan. Ez kb. a harmadik itthon töltött napon volt. Próbáltunk elindulni sétálni egyet. Hátha a pici babának jobban esik a friss levegő, mint a lakásban lévő. Kellemes meleg volt, bár egy picit fújdogált a szél. Beának nem nagyon volt kedve, de azért nyeldekelve megpróbáltuk összecsomizni a gyereket.

Természetesen a kis kópé pont akkor rottyantott iszonyatosan egészségeset, amikor már fel volt öltöztetve 30 réteg ruhába. Mindegy, nagy levegő... Vetkőztetés, majd öltöztetés újra. Az ajtó felé haladva ismét megfeszül a gyerek és az előzőhöz hasonló egészséges morajlás hallatszik a pici feneke felől. Magunkban ismét valamit mormolunk, majd az előző mechanizmusnak esünk neki vadul. Persze, mindenki izzad mint a ló, mert a málhás szamár lópikula volt hozzánk képest. Egy 5 perces sétára mint kezdő szülők annyi cuccot pakoltunk, hogy a rendőr tuti megbüntetett volna túlsúlyért :).

Ekkor próbálom hatalmas rutintalansággal tisztába rakni a törpit. Fogom bal kezemben a két lábát, amikor elhallgat. Ekkor még nem tűnt fel a különbség, annyira koncentráltam a feladatra. Szóval bal kézben a két pici láb, a gyerek elhallgat és koncentrál, majd egy laza mozdulattal felhúzza a kis seggét és leeresztésnél egy hatalmasat fosikál, csak úgy prüszkölt a kis valaga. Akkorára sikerült a nyomást felturbóznia, hogy a látvány azzal ért fel, mint mikor egy félkilós tubusos mustárra páros lábbal ráugranánk... Szóval az egész tartalom elkezdett repülni át a szobán és nem is állt meg - na neeem, nem álltam előtte - a szoptatós kanapéig. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a kanapén volt egy takaró és a földön csak kisebb szőnyeg van. Így nem kellett a teljes ágyat újrakárpitozni és a padlószőnyegbe forró cetes ollóval valami szuper Disney figurát vágni a folt helyén :D

A lényeg, hogy utána végre megnyugodtunk :)

Amiért kezdtem a történetet, hogy ma is, indulni szerettünk volna Szentendrére. Meg szerettük volna lepni Édesapám testvérét és a családot 50. szülinapján. Sajnos a nagy készülődésből annyi lett, hogy a gyerek délben a kaja után picit elpilledt. Örültünk neki, mert itt volt látogatóban Jancsi unokatesóm és tudtunk pár szót váltani külföldi ténykedéséről. Miután elment indulni akartunk Szentendrére. 14 óra előtt pár perccel hangos óbégatás a szobából. Felkapom a gyereket, próbálom büfiztetni, majd pukiztatni, gyurmázni pici pociját, hogy ne fájjon, de minden hiába. Nem is akarta abbahagyni este 10 ig! Sajnos így nem jutottunk el szentendrére időben, pedig az elmondások alapján komoly tejfakasztásnak felérő tivornya volt :)

Bea megint teljesen kikészült idegileg. Reménykedtünk, hogy a tegnapihoz hasonlóan viszonylag nyugodt éjszakánk lesz és némi cicivel alvásra lehet majd bírni, de nem így történt. Este 11 óra után a kezemben végre alábbhagyott a fájdalom és belealudt a fáradságba. Beát végre sikerült elküldenem aludni. Mondtam, hogy fent maradok hajnali 3-4 ig és én viszem a műszakot. Az a baj, hogy Bea nem tud kikapcsolni. Amikor a kezemben van a gyerek és picit is megnyikkan, akkor már siet oda, hogy JAJ mi lehet az Ő picijével. Mondjuk ez nem rossz reakció, de sajnos kikészíti magát vele. A lényeg, hogy csak sikerült becsuknom a gyereket alvó állapotban a szobába, majd kihoztam a konyhába a bébiőrt. Plusz tudom tesztleni az új kamerás megfigyelő rendszert....

Két újabb kép

2009.09.11. 23:59 - Apuci (cziki)

Bár nem nagyon látszik a fejlődés, de küldök frisebb képeket.

Az elsőn látszik, hogy megint kicsit nyűgösek, sírósok és hasfájósok vagyunk. Ilyenkor mindegyik pofijánál aranyosabb és sajnálnivalót vesz elő. Van egy olyan mozdulata is, amit sajnos nem tudtam még elkapni, amikor bukuk egy nagyobbat, akkor nagyon fájdalmasan kinyújtja a nyakát, kitátja a száját és a szemedbe néz! Igen, a szemedbe egy kéthetes csecsemő. Hihetetlen. Olyankor megszakad a szívem, hogy fáj neki és csak annyit tudok csinélni, hogy simogatoma pociját és/vagy a vállamra veszem... 

czikoramilla: 20090907421

 

 Ezen a képen csak szimplán alszik, de úgy, hogy teljesen lenyomorítja a pici arcocskáját :) Minden izma elernyedt ...

czikoramilla: 20090907420

NAGYLÁNYOK LETTÜNK!

2009.09.11. 23:59 - Apuci (cziki)

ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN! ÉLJEN!  

Ma reggel, amikor csomiztuk ki az egyik pelusból különös dolog történt. NA NEEM nem pisilt le, vagy kakkantott keresztül a szobán vagy a ruhánkra, hanem LEESETT A KÖLDÖKCSONKUNK!

Igen, elvesztettük azt a pici lifegő bigyót, amire annyira kellett figyelnünk. Bát még érzékeny lehet neki picit, hiszen lassan 30 év után az enyém is érzékeny, de minden jónak tűni. Most már lehet szana-széjjel puszilgatni azt a gyönyörű édes pocakot :)

Tejfakasztás :D

2009.09.11. 23:47 - Apuci (cziki)

Hűek vagyunk a hagyományokhoz! Anyuka amíg próbál regenerálódni, vagy egyáltalán túlélni a szülés nehézségeit. Megfigyelés alatt tartják a csecsemővel a kórházban MI imátkozni szoktunk, hogy induljon meg a teje minél előbb!

Ezt egy nagyon komoly szertartás közepette szokták az apukák és barátai megtenni. Ez a rituálé nagyon kötött, pontos előre ledefiniált lépésekből áll. Mindenki tartja magát hozzá és nagyon fegyelmezetten végigcsinálja mindenki, akár csak egy szellemidézés lenne!

A lépések a következők:

1.: Miután megtudtad valahonnan, hogy világra jött ismerősöd, barátod, testvéred, fiad, lányod gyermeke, (ezt mostanában füstjelek és egyéb áldozat adások helyett sms-ben vagy telefonon szoktuk intézni) akkor azonnal visszaüzensz neki, hogy számíthat rád e nemes feladat elvégzésében.

2.: Félreraksz mindent amit arra az estére szerveztél.

3.: Magadhoz veszed kedvenc italod.

4.: Jól kipihened magad, nehogy összeessél idő előtt.

5.: Elmész a megbeszélt helyre a megbeszélt időben.

6.: Apukával és az összes veled együtt "szenvedővel" mindent megteszel, hogy sikerüljön.

7.: Annyit eszel és iszol, amennyit csak bírsz a baba és a mama egészségére.

8.: A pávatoll használata után kezded előröl az egészet, amíg meg nem jön a teje az anyukának.

*******************

Szóval mi mindent megtettünk, hogy fulldokoljon az a szerencsétlen gyermek az anyatejben :)

Még én is ittam 3 koktélt (nem szűzet) és egy pohár pezsgőt, pedig még életemben nem ittam ennyit...

Pár dokumentum, azaz kép, hogy igazoljuk, hogy tényleg mindent megtettünk. Hely az Íjászsöröző

KÖSZÖNÖM MINDENKINEK AKI OT VOLT, VAGY VALAHOL A VILÁGBAN IVOTT A TEJCIRE!

 

czikoramilla: 20090827383czikoramilla: 20090827382czikoramilla: 20090827381czikoramilla: 20090827380czikoramilla: 20090827379czikoramilla: 20090827378czikoramilla: 20090827377czikoramilla: 20090827376

Pár kép a fáradságról és meggyötörtségről

2009.09.11. 01:42 - Apuci (cziki)

Itt azért már jócskán benne vagyunk a sűrűjében. Beán látszik az öröm, de iszonyatosan beárnyékolja a fáradság. A lelakottság a lakáson is látszik. Nem vagyunk berendezgedve, pár hónapon belül költözünk... :

Itt azért nem teljesen őszinte a mosolya... Csak belül sugárzik...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt azért már Milla is szét van maszírozva :)

czikoramilla: P1050727 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt a sok bukás eredménye a párnán. A lábán látszik, hogy most is mozgásban van...  
czikoramilla: P1050728

Brutális fáradtság... 

czikoramilla: P1050724

 Hogy eltörpül Milla abban a nagy ágyban :)

czikoramilla: P1050721

Ez azon kevés pillanatok egyike, amikor mind anyuci, mind babuci el van pilledve és apuci lábujjhegyen mászkál :) És persze fényképez...

czikoramilla: P1050722

Nagyszülők kezében itthon

2009.09.11. 01:38 - Apuci (cziki)

 Itt másfél hetesek vagyunk

czikoramilla: P1050733czikoramilla: P1050735

Nagyszülők kezében a kórházban

2009.09.11. 01:37 - Apuci (cziki)

Nagyszülők...

Egyelőre csak apuci szüleinek a kezében lett lefotózva, így ezeket aképeket rakom fel:

A kórházban az első pillanatok. Itt Milla már 2 napos volt. Látszik a boldogság? ;)

 

czikoramilla: P1050688 czikoramilla: P1050695czikoramilla: P1050697czikoramilla: P1050698czikoramilla: P1050700czikoramilla: P1050701czikoramilla: P1050703czikoramilla: P1050704czikoramilla: P1050705czikoramilla: P1050710czikoramilla: P1050717



süti beállítások módosítása