Már egyszer jártunk hasonlóan. Ez kb. a harmadik itthon töltött napon volt. Próbáltunk elindulni sétálni egyet. Hátha a pici babának jobban esik a friss levegő, mint a lakásban lévő. Kellemes meleg volt, bár egy picit fújdogált a szél. Beának nem nagyon volt kedve, de azért nyeldekelve megpróbáltuk összecsomizni a gyereket.
Természetesen a kis kópé pont akkor rottyantott iszonyatosan egészségeset, amikor már fel volt öltöztetve 30 réteg ruhába. Mindegy, nagy levegő... Vetkőztetés, majd öltöztetés újra. Az ajtó felé haladva ismét megfeszül a gyerek és az előzőhöz hasonló egészséges morajlás hallatszik a pici feneke felől. Magunkban ismét valamit mormolunk, majd az előző mechanizmusnak esünk neki vadul. Persze, mindenki izzad mint a ló, mert a málhás szamár lópikula volt hozzánk képest. Egy 5 perces sétára mint kezdő szülők annyi cuccot pakoltunk, hogy a rendőr tuti megbüntetett volna túlsúlyért :).
Ekkor próbálom hatalmas rutintalansággal tisztába rakni a törpit. Fogom bal kezemben a két lábát, amikor elhallgat. Ekkor még nem tűnt fel a különbség, annyira koncentráltam a feladatra. Szóval bal kézben a két pici láb, a gyerek elhallgat és koncentrál, majd egy laza mozdulattal felhúzza a kis seggét és leeresztésnél egy hatalmasat fosikál, csak úgy prüszkölt a kis valaga. Akkorára sikerült a nyomást felturbóznia, hogy a látvány azzal ért fel, mint mikor egy félkilós tubusos mustárra páros lábbal ráugranánk... Szóval az egész tartalom elkezdett repülni át a szobán és nem is állt meg - na neeem, nem álltam előtte - a szoptatós kanapéig. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a kanapén volt egy takaró és a földön csak kisebb szőnyeg van. Így nem kellett a teljes ágyat újrakárpitozni és a padlószőnyegbe forró cetes ollóval valami szuper Disney figurát vágni a folt helyén :D
A lényeg, hogy utána végre megnyugodtunk :)
Amiért kezdtem a történetet, hogy ma is, indulni szerettünk volna Szentendrére. Meg szerettük volna lepni Édesapám testvérét és a családot 50. szülinapján. Sajnos a nagy készülődésből annyi lett, hogy a gyerek délben a kaja után picit elpilledt. Örültünk neki, mert itt volt látogatóban Jancsi unokatesóm és tudtunk pár szót váltani külföldi ténykedéséről. Miután elment indulni akartunk Szentendrére. 14 óra előtt pár perccel hangos óbégatás a szobából. Felkapom a gyereket, próbálom büfiztetni, majd pukiztatni, gyurmázni pici pociját, hogy ne fájjon, de minden hiába. Nem is akarta abbahagyni este 10 ig! Sajnos így nem jutottunk el szentendrére időben, pedig az elmondások alapján komoly tejfakasztásnak felérő tivornya volt :)
Bea megint teljesen kikészült idegileg. Reménykedtünk, hogy a tegnapihoz hasonlóan viszonylag nyugodt éjszakánk lesz és némi cicivel alvásra lehet majd bírni, de nem így történt. Este 11 óra után a kezemben végre alábbhagyott a fájdalom és belealudt a fáradságba. Beát végre sikerült elküldenem aludni. Mondtam, hogy fent maradok hajnali 3-4 ig és én viszem a műszakot. Az a baj, hogy Bea nem tud kikapcsolni. Amikor a kezemben van a gyerek és picit is megnyikkan, akkor már siet oda, hogy JAJ mi lehet az Ő picijével. Mondjuk ez nem rossz reakció, de sajnos kikészíti magát vele. A lényeg, hogy csak sikerült becsuknom a gyereket alvó állapotban a szobába, majd kihoztam a konyhába a bébiőrt. Plusz tudom tesztleni az új kamerás megfigyelő rendszert....
Utolsó kommentek