Tegnap esti telefonbeszélgetésemnél,  amit Édesanyámmal folytattam tudatosult, hogy már vagy 5 napja nem írtam semmit. Elmézést kérünk azoktól, akiknek nem csillapítottuk a hatalmas híréhségét, de hulla voltam. 

Elkezdtem dolgozni a bányába és sok más dolgom is akadt. Amikor hazaestem, már eleve fáradt voltam, de itthon várt még pár feladat. 

Törpelábút próbálgatjuk alvásra szoktatni. Ez kétféleképpen is érthető. Próbáljuk egyáltalán elaltatni, mert bár volt 3 nap kihagyás tegnapelőtt és tegnap megint sokkal nyűgösebb és kicsit görcsös volt Milla. A másik az, hogy a pocakfájás miatt sokat volt cicin. Sokat rágta, mert az megnyugtatta. Most, hogy volt pár nap görcsszabadság szerettük volna, ha magától elalszik legalább a kezünkben. A kiságyról nem is beszélve...

Szóval próbálkoztunk fájó szívvel az ágyba marasztalni. Néha több, néha kevesebb sikerrel. Nem baj, kitartóak vagyunk.

Csatolok is egy mókás videót, hogy lássa mindenki hogy küzdünk Picúrral... :)