Ez a dolog picit régebbre nyúlik vissza. Talán nem is annyira érdekes, de mivel a gyermekhez kapcsolódik így megosztom. Veszekedés lett belőle.
Szóval Készülünk a gyermekáldásra. Még csak kb. a 9. hónap elején lehetünk, de Beánál beindult ezerrel a fészekrakási ösztön. Ennek egyébként nagyon örültem, mert akik ismerik, azok tudják, hogy egyáltalán nem érezte úgy, hogy gyereket szeretne. Elmondása szerint nem azért, mert engem nem talált megfelelő apukának, hanem azért, mert még nem élt igazán. Nem nagyravágyás miatt, hanem tényleg elég kevés lehetősége volt a világot megismerni, és mint én is, már az iskolában az iskoláért is dolgozott. A sok munkának az volt a hátránya, hogy nem volt ideje és pénze leengedni, így görcsösen markolta a ketrec szélét és hajtotta a mókuskereket.
Kapcsolatunk 2004.07.23-ára nyúlik vissza, tehát nem volt egy elhamarkodott gondolat. Az elmúlt 5 évben azért sokat csiszolódtunk és nyugodtunk, de mégsem volt még olyan pont, amikor mind a ketten azt mondjuk, hogy NA JÓ, most már lépjünk egy szintet… Na de ezt a sztorit majd máskor fejtem ki J
Szóval még a saját anyukája is azt hitte, hogy az utolsó gyereke lesz, aki unokát „ad” neki.
Amikor megtudtuk akkor azonnal elfogadta – természetesen én is – és egy percet sem gondolkodott arról, hogy el kéne vetetni… Így indultunk neki a nem tervezett, de már nyugodt beletörődéssel várt dolognak, ami az életünk hatalmas és remélhetőleg egészen életünk végéig tartó projectnek.
Jól elkalandoztam. Azért készül ez a bejegyzés, mert a vállamat szerettem volna veregetni, ugyanis ÉN állítottam össze teljesen egyedül a gyerekágyat! J
Sokat nézegettem a neten, hogy vegyünk valahol egy használtat, hiszen elég nehéz elhasználni egy ilyen nagy és nehéz dolgot. Még a gyerek sem tudja a szájába venni, leejteni, összetörni. Esetleg picit leönteni, megharapdálni… Beya mégsem rajongott az ötletért.
Annyira tombolt benne már a fészekrakási ösztön, hogy egyszerűen nélkülem elment és kinézett egy ágyat. Amikor megtudtam, hogy mi történt és persze, hogy melyik üzletben venné meg, azonnal felszökött bennem a vérnyomás és sokat kellett számolnom, míg meg tudtam szólalni. Győzködött engem, hogy nem kell használt és milyen jó, multifunkcionális, no meg persze, hogy nem kell egy fillért sem fizetnem…
Kiderült, hogy tényleg nem volt drága, még a neten sem találtam volna sokkal olcsóbban, tehát talán először, de nem a legdrágább terméket választotta J És még ki is szállították. Na én abban az időben elhúztam itthonról, mert a szállítók ilyenkor szeretnek legalább annyi feladatot adni a vevőnek, mintha egyedül magának vinné fel az emeletre az ágyat.
Megjött a szállító és természetesen egyedül volt. Egy vékonyka kis ember. Mondta, hogy Ő ezt nem viszi sehova, leteszi az utcára és kész. Kérdem én, hogy terhes anyákkal foglalkozó áruházban, ami nem is a legolcsóbb, de a legtöbbet költ marketingre (Brendon) miért alázzák így meg az anyukákat? Miért nem telik normális kiszállításra? Miért csak csomagküldő céggel küldik a túlméretezett terméket?
Nem tudom, hogy intézte el már hatalmas pocakkal rendelkező Anyuci jelölt, de az a szegény ember egyedül hozta fel a csomagokat a második emeletre természetesen kizárólag lépcsőn. Az egész babaágy-kiságy kettő darab dobozban volt. Az egyiknek kb. 30 a másiknak kb. 80 Kilogramm volt a súlya!!! Én alig bírtam átcipelni a másik szobába, hogy szétvagdossam lassan a csomagolást. Na ettől biztos beindult volna a szülés és nem hordtuk volna túl 1 héttel. Ajánlom minden túl kóros anyukának, hogy innen rendeljen!
Végre a lakásban az új ágyikó. En óvatosan kerülgettem pár napig, Bea nem bírta. Szinte az első nap kaptam a fejemre, hogy fent van az ágy, azonnal állítsam össze! Én persze elsunnyogtam, mert gondoltam éjjel nem kopácsolok.
Második együtt töltött napunk az ággyal is keményen ért véget. Már látványosan arrébb tolta a csomagokat (jelzem még mindig 40 és 80 kilósak voltak) amitől én majd szívbajt kaptam. Tiszta dilis, és ha megszül nekem a nagy erőlködéstől? Persze este nagy vita, hogy állítsam össze, de én nem akartam. Miért kell sietni? Majd ha megszül, akkor úgy is van 3 napom, amíg megcsinálhatom J Ezután zokogott. Teljesen kész volt, tomboltak benne a hormonok…
Na harmadik nap már nem bírtam tovább, és beadtam a derekam. Majd bekakáltam, amíg bevittem a belső szobába. Ott kicsomagolás után látom a leírásban, hogy 3 azaz három ember kell az összeállításhoz, ez nyílván a súly és a gyér kivitelezés miatt lehet. Már nincs visszaút. Magamra zártam az ajtót, (csak kilincsel csuktam be) és elkezdtem alkotni. Így hátha nem hallja ha néha szentségelek és a kezemre csapok, vagy odacsípem valamimet valahova. Persze az sem lenne jó, ha hallaná, ahogy összetörök valamit, vagy eldől valami és felsérti a padlót…
Elkezdtem alkotni s szépen szisztematikusan a leírásnak megfelelően haladtam. Egész jól haladtam, nem úgy, mint amikor nekiesek, mint Tóth az anyjának és újra kell bontanom vagy 3 szor.
Adtam magamnak egy órát, ezt az elején az ajtóbecsukás előtt hangoztattam is. Nem kell mondanom, hogy másfél óra múlva kaján vigyorral az arcán és fényképezőgéppel a kezében rám nyitja valaki lassan az ajtót J Hiába szavatkoztam, hogy már kész volt, csak nem tetszett, hogy az ágyneműtartót a fal felé lehetett csak kinyitni, ezért az egészet inkább fordítva szerelem össze (azaz helyesen :), nem hitte el és csak fényképezett és elégült mosollyal elhagyta a helyszínt. Nem baj – mondom – verejtékezek tovább.
Már nem csak a gyerek járt lelki szemeim előtt, hanem a becsületem. Muszáj volt összeraknom, mert képes rá a lyány is. Máskor amikor könnyebb bútorokat hoztunk és persze megint napokig kerülgettem, akkor egyik este arra jövök haza, hogy valami fura van a szobában. Majd egy perc múlva leesett, hogy két új szekrény került oda. Persze ekkor csak 7 hónaposak voltunk a pociban ;)
Persze amikor végeztem és funkcionált szinte minden akkor készítettem ezt a képet. Sajnos szuper márka ellenére megmutatkozott az „olcsóság” és kiderült, hogy gyárilag 2 centivel el van szabva az alja, így csak az egyik ágyneműtartó nyílik rendesen, a másikat 3 kézzel kell kihúzni, hogy ne essen le… Na de a lényeg, hogy egyben van és már jöhet is bele a töltelék! J
Na ez a leírás is pár soros helyett picit többre sikeredett, de hátha érdekel valakit…
Utolsó kommentek