Ma egyszerűen nem akart múlni a pocifájás. Bevetettünk minden trükköt.
Símogattuk a pocit, a hátát, maszíroztuk a pocakot, Infacolt adtunk, Mecsek Baby teát ittunk, Hasra- oldalra- és hátrafeküdtünk. Vállon, kézben, lábon, ágyban, párnán feküdtünk. Szélcsövet vagy pukicsövet nyomkodtunk picit a popsiba, de nem akart múlni. Olyan keservesen sírt és ordított felváltva, szinte levegőt nem véve, hogy elkeseredésünkben már az ügyeletre szerettük volna vinni. Fel is hívta Bea az egyik számot, amit kaptunk. Fogadtak is volna, de amikor letette a telefont, akkor a gyerek is elhallgatott. Érdekes volt. Magához ölelte Millát és gyengéden simogatta a hátát. Szerintem a fájdalma nem múlt el, de annyira kifáradt, hogy belealudt.
10 perc múlva azért még felsírtunk picit, de akkor már 3-4 perces csitítgatás után sikerült ismét álomba szenderíteni. Anyuci nem is merte letenni a kezéből az ágyikóba, nehogy felébredjen... Inkább egész éjszaka görnyedve a hátán alszik (én meg jól meglepem és lefotózom Őket :)
A Tündérlányok:
Utolsó kommentek