Elérkeztünk egy nagyon fontos dologhoz, a körömvágáshoz. Nem tudom ki próbált már rizsszemre nevet írni, vagy hangyákat egyesével szedni, na ez egy ilyen kaliberű dolog. Szegény gyereknek a keze mint egy dió és az ujjacskái, mint a borsószemek, amikor még csak félérettek. Ezeken a félérett borsószemeken van egy picurka körmöcske, amely annyira vékony, hogy el is törik, amikor nem úgy nyúlsz hozzá. Igen ám, de hiába törékeny és mini, akkor is iszonyatosan vág és karcol.
Pindurka, amikor a törp kezeivel még igen csak koordinálatlan mozdulatokat tesz amikor éhes, vagy fáj a pocija, akkor iszonyatosan összekarmolja a pici arcát, és szemét.
Wéber Viktor (Kecske) barátomnak gyermekkorából vannak is ilyen karmolásból eredő sebei.
Ezért aztán ha törik, ha szakad akkor is meg kell ejteni minél előbb azt a dolgot. Vettünk mini ollót és ini csipeszt, illetve van szuper fertőtlenített körömreszelőnk. Anyjuk azaz Bea már próbálkozott, de nem igazán sikerül anélkül vagdosni, hogy a mini ujjak ne vérezzenek :(
Így egy délután, amikor a finom anyatejcitől elalélva hevert gyanútlanul a nappali közepén nekiestem. Máskor nem is lehetne, mert kapkodná a kis ujjait elfelefele :) Mondjuk a REM alvásnak köszönhetően így sem volt egyszerű művelet, de végül sérülések nélkül megúsztuk mind a ketten :) A képen éppen anya végzi el az utolsó simításokat és a minőségi ellenőrzést.
Utolsó kommentek